Szabolcs vagyok, huncut és jóféle,
a lakodalmatok elengedhetetlen kelléke.
Ha reád szállt az Isten áldása,
és beteljesül szíved nagy kívánása,
az esküvőtök napját nyugodtan várhatjátok,
ha Szabolcs vőfélyt választjátok.
Gévai Szabolcs vagyok. A Dunántúlon, Fejér megyében élek, a Balatonhoz közel lakom. A vőfélységgel már régóta foglalkozom, amit nagyon meg is szerettem. Sajátos versvilágommal és tangóharmonikás menetkísérésemmel fokozom a menyegzők hangulatát.
Szívügyemnek érzem a régi, értékes hagyományaink átmentését, a mai igényeknek megfelelően, szórakoztatóan, változatos műsorral, mindig a becses násznéphez alkalmazkodva.
A felesleges szerepléseket igyekszem elkerülni, hiszen a násznép nem rám, hanem az ifjú párra kíváncsi. Szövegeimet, mondókáimat ízlésesen állítom össze, ezek lehetnek tréfásak, mulatságosak, de semmiképpen sem bántóak.
Irányelvem
A házasságkötés ünnep. Az életkezdés és a termékenység ünnepe, ahol a jókedv és az öröm eluralkodik mindenen. A menyegzőn senki nem unatkozhat, senki nem maradhat rosszkedvű. Vigadni kell, mert nagy esemény történik, ezen a szép ünnepen csak a jókedv illő!
Kacagni, mulatni, ez a vőfély „igazi hivatása”. Szavai megtanítanak arra, hogy az élet költészet, a versei pedig játék és dráma, szív és lélek, szín és illat. A vers maga az ember. Az ember, aki küszködik és ünnepel, az ember, aki él és élni akar, ősei hagyományait őrizve, önmagát mindig újrateremtve.
